Az
esti fürdés után, mindenki elvonult a faházába lefeküdt aludni.
Hamarosan
kongattak, rohantunk a főtérre hogy megtudjuk miért is szól a harang. Éva néni
bejelentette hogy gyors öltözés után éjszakai túrára megyünk a Hegyestűre.
Mindenki meglepődött, de titokban arra gondoltunk talán most lesz a
bátorságpróba. A főtéren figyelmesen hallgattuk Dominika felolvasását, ami az
utolsó vakációról szólt. A horror történetet követően elindultunk a sötét
erdőbe. Ki társa kezét fogva , ki pedig a másik vállába kapaszkodva. Kicsit feltűnő volt hogy Zoli bácsi hamar
lemaradt. Én félelmeimet elkergetve dudorászással tettem meg az utat. Éva néni az erdő sűrűjéből indította a
bátorságpróbára vállalkozókat. Nemsokára én következtem Adéllal. Az út során
egyszer sem estem el de a lábam teljesen összekarcoltam. Legjobban Gábor
bácsinak sikerült megijesztenie. Mikor kiértünk az útra nagy kő esett le a szívünkről,
és felírhattuk nevünket a „bátrak” dicsőségtáblájára.
Ezt
követően jókat kacagtunk reszkető, visongatva lejövő társainkon. Az utolsókat
Éva néni kísérte akik annyira féltek hogy kék-zöld foltokkal gazdagították kísérőjük
karját.
Éjfélkor
mindenki elfoglalta faházát. Hamar elaludtunk a fárasztó, de élményekben gazdag
nap után.
Lieblein
Anita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése